Odaát leveti ruháját a lélek,
sarokba simítja az elnyűtt fátylakat,
szétnézve döbben az emlékek sodrában,
életre kelnek képek, arcok, szavak.
S rázuhan a kérdés, az örök döbbenet,
hogy ezt is és azt is kellett volna még...
Hisz azért vállalta a csendből a zuhanást,
a feledés fájdalmát,…