Ágvégről lehullva széltáncra perdül a rézvörös falevél, magába zárva a múló nyarat, hozza az ősz üzenetét. Köszönti lassan télnek hercegét. S hol eddig fényben ringatózott a színes falevél, rügy kuporog csendben, őrzi az élet leheletét. Alvó ág suttogva álomba ringatja, szélbölcső…

Érzed, a reggel puha meleggel, ölelő csenddel várja a lelked. Ködben az erdő, ködben a völgyek, halkan ölelnek körbe a tölgyek. Hussan a felhő, hozza az ősznek cseppjeit már, s lassan kibúvik felhő öléből az utolsó szivárvány napsugár. Ajándék készül, felhő a fátyla égi kéz alkotta…