Ágvégről lehullva

széltáncra perdül a rézvörös falevél,

magába zárva a múló nyarat,

hozza az ősz üzenetét.

Köszönti lassan télnek hercegét.

S hol eddig fényben ringatózott

a színes falevél,

rügy kuporog csendben,

őrzi az élet leheletét.

Alvó ág suttogva álomba ringatja,

szélbölcső vigyázza,

mesével takarja,

kis szíve tavaszt vár.

Ő tudja, minden él, minden örök,

csak szerepet, s jelmezt vált a lét,

itt vagyunk, voltunk és leszünk.

Létünk örök.

(Balogh Rita)

Fotó: Pinterest