Néztem a havat, ahogy reggel hatkor meglepte a kertet. Valahogy nem teremtett bennem visszhangot. Később, sokkal később gondoltam csak arra: nem engedhetem elillanni ezt a pillanatot.Végül egy öreg diófa szólított meg az utca túloldaláról: -Szerinted szép vagyok? S vajon melyik vagyok én, a csupasz…

Változom. Miért? Merre? Meddig? Az irány ködbe vész, a választ még nem tudom. Pillangószárnyakon érkezik az álom, felébreszt, tudtul ad, elvarázsol, új utakra indít, kanyargó ösvényekre vezet, csupán egy lépést világít be a képzelet. Bizalmam hídja álom ködéből szőtt égi csoda, lassan épül…