Benne élsz a gondolatban,

reggel ébredő szavakban,

fában, melyet moha sző át,

fűben, őrzi lábad nyomát,

légben, melyen karvaly röppen,

csendben, holdban, nap fényében,

moha néma kérésében,

lét szivárvány zengésében.

Benne élsz már minden percben,

benne élsz már,

s tehetetlen vagyok

ez ellen a sodró, vágyó,

észröptető érzés ellen.

Oly jó lenne tiszta lenni,

Tiszta hittel járni, kelni,

tudni élni és remélni,

gyermekmódra hinni s kérni.

Oly jó lenne megnyugodni,

nem csalfán csalatva lenni,

oly jó lenne megpihenni,

tiszta helyzetben teremni,

oly jó lenne nem feladni,

nem érzelmek rabja lenni,

fáradt fejem lehajtani,

széttört szívem összeszedni,

lélegezni, megnyugodni,

sehová sem továbbmenni.

Élni, hinni és remélni,

lelkemet tisztára mosni,

oly jó lenne békét lelni,

szívemet kezedbe tenni.

( Balogh Rita 2015 április)