Talán
Elmosódnak a kemény vonalak, átlátszó sziluettet ölt a lét,
értékesnek hazudott csillogó ruhája foszladozva omlik a sáros földre,
szétfoszlik, szétmállik, szerte hordja a szél.
Biztosnak képzelt kapaszkodók tövestől szakadnak ki
öröknek hitt sziklák évezredek titkait rejtő kérges öleléséből.
Koppanva omlanak a képzelet álomvilág szülte porladó kavicsai
a valóság ébredező kemény talajára.
Talán felébredünk.
Talán...
Meglátjuk a valóságot, az eldobott perceket,
az elsírt könnyeket, a "sosemvolt", "sosemélt" hiányzó életet.
Meghalljuk végre a ki nem mondott szavakat,
a némán, fájdalmasan elsuttogott, féltett gondolatokat.
Csodálni fogjuk a valódi életet,
az eddig nem értékelt, leértékelt, elfeledett, nem megbecsült,
viharos jelenünkben felértéklődött, megértett s végre megbecsült igazgyöngyöket.
Mert felébredünk.
Ugye így lesz?
Jöjj velem !
( Balogh Rita: 2020)
Fotó: Balogh Rita
