Amikor a másodpercek egymásra hullnak, megszületik a perc,s a percek halomba hordják társaikat, az órák napokká sokasodnak. Észre sem veszed,s már elballagott az esztendő, s mögötted évtizedek sorakoznak. A múltad nem átölelhető, csak kábulat, mi a dülöngő idő horizontján füstüvegre festett…

Oldódik apránként félelem boga, halkan, óvatosan épül valami új, valami "sosemvolt". Vissza ne nézz! Bizalom gyógyító, lelket átjáró békés mosolya, régen várt vendég, asztalomhoz ült.                                                 / Balogh Rita/

Odaát leveti ruháját a lélek, sarokba simítja az elnyűtt fátylakat, szétnézve döbben az emlékek sodrában, életre kelnek, képek, arcok, szavak. S rázuhan a kérdés, az örök döbbenet, hogy ezt is, és azt is kellett volna még?! Hisz azért vállalta a csendből a zuhanást, a feledés fájdalmát, az…