Amikor a másodpercek egymásra hullnak, megszületik a perc,s a percek halomba hordják társaikat, az órák napokká sokasodnak. Észre sem veszed,s már elballagott az esztendő, s mögötted évtizedek sorakoznak.
A múltad nem átölelhető, csak kábulat, mi a dülöngő idő horizontján füstüvegre festett álomképeket rajzol. A jövő még csak közelít feléd, ígér, olykor halovány,máskor élénk színű pipacsmezőn szivárványfényű álmokat.
Csupán a " mostban" kezdődő pillanat tiéd.
Ezt használhatod, sokasíthatod,, értelemmel, szeretettel töltheted meg a kapott perceket. Ezt ajándékozhatod. Ezt adhatod önként. Magadból, magadat. Vissza nem kapható, vissza nem adható életpillanatodat. Kincset, kincsed. Nincs két egyforma pillanat. Benne élsz a pillanatban, a reggel ébredő szavakban,benne élsz a gondolataidban, álmaidban, terveidben. teremtő gondolataid a jelenben elvetett magok, melyek a jövőd falait építik így, vagy úgy.
Ajándékozhatod a pillanatot, s megörökítheted egy mozdulattal.Készíthetsz fotót, melyen szívből mosolyogsz a színes világra. Lehajolhatsz egy mosolygó kavicsdarabért, mely messze idők üzenetét őrzi évezredek óta, mégis, legnagyobb ajándékod, mit önmagadból adhatsz időd egy örök pillanata, mert az a másodperc már nem tér vissza soha. Ettől ajándék, ettől megfoghatatlan, ettől csoda.
(Balogh Rita)
Kavicsmosoly
Kődarab: semmiség, csupán a föld pora.
Kődarab: mindenség , teremtés mosolya.
Kődarab: sziklácska, szavaknak otthona.
Kődarab: van és volt, perceknek vándora.
Kődarab: ajándék, pillanat csodája.
Kődarab: darab kő,barátság mosolya.
(Balogh Rita)
Foto: Balogh Rita
