Csend,

nem mond semmit,

állva rohan a pillanat,

ürességben tátong a magány,

fakuló álmok létből kihullanak.

Az élet elsuhan, nem vár,

nincs benne semmi részvét.

Van hallgatás, tagadás, elhallgatás.

Külön földrészen folyik a lét,

közte nincs híd, sem átkelő.

Mi lesz?

Mi várható?

Nem tudható.

De minden dobbanással erejét veszti a szív.

Jégbe fagyott árnyak, mint suhanó vágyak

kristálykönnyekben sóhajtják a jövőt.

( Balogh Rita 2007)