Lélekszülető csendben sejtek sorfala várja

a  születő élet első rezdüléseit.

Mondd, hallod , ahogyan a fény mesél, 

arról, hogy hol születik a szél?

Érzed, ahogyan simogat

arcodat cirógatva a nap?

Látod az ég peremén,

ahogy fodrosodik a lét?

Hallod-e, amint titkokat

suttog benned a gondolat,

míg sejtek álomszárnyán

valaki útra kél?

Érzed, amint változol,

s varázsolva álmodod

önmagad, vágyakat, arcokat?

Látod-e, ki elköszön,

majd holdsugáron visszajön,

kivel sorsod egybevon,

mint emléket, s jelen fodrát

csendben összefon a hold.

( Balogh Rita 2010)