Fordul az élet sötét éjszakába,

lelkem végre önmagára talál,

advent fénye barangol bennem,

számvetés ideje rám talált.

Lassan csendesülnek a viharok,

nyugvópontra jutnak a gondok, bajok,

csillagok gyémántozzák az eget,

régvoltak fénye üzenetet suttog,

ha nyitva a szíved, megérted...

Hát figyelj!

Lassul az élet, megnyílnak a lelkek,

kuglóf sül ősöreg formában,

s a forró kakaó habfodrot növeszt.

Méz és fahéj naranccsal táncolva

emlékgirlandokkal díszíti a teret.

A fák ágaira gyémántpor szitál,

s ha végre megenyhül az ég,

fodros hópelyhek táncát kíséri

karácsony dallamával a  szél.

( Balogh Rita )

Fotó: Balogh Rita