Utazom.

Időn és téren túl messze ringat a képzelet,

Emlékek suhannak nesztelen.

Utánuk kapok...

A semmit markolja kezem.

Dolgaim rendezgetem, emlékezem...

Mesélnek a tárgyak, élnek, nevetnek,

bennük rám ragyog nagyanyáim szeretete.

Megszólítanak, megérintenek,

s a könnyem pereg.

Hiányoznak a kedves kezek.

Hiányzik az egyszerű pillanatok éltető melege,

az illatok, fények, hangok özöne,

nevetés csengése, lépések üteme,

a mindent elfogadó éltető szeretet.

Utazom.

Téren és időn túl messze ringat a képzelet,

s érzem, megérintve tárgyaikat,

ők szeretnek s itt vannak velem.

(Balogh Rita 2018. július 21.)

Fotó: Balogh Rita