Őrizlek, mint álmát a magba zárt virág,
mint gyöngyét a kagyló,
mint röptét a madár,
mint gyökerét a tölgy,
árnyékát a föld,
mint éj a csillagot,
titkait a kő.
Őrizlek, s ezt kérned sem kell,
őrizlek fénnyel szeretettel,
őrizlek, hisz téged fentről kaptalak,
őrizzenek hát a magba zárt szavak.
Foto: Képguru.hu
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
