Lopakszik az éj, 

beburkol puha csönddel,

apró neszekkel zenél a ház,

közeleg a hajnal,

fészekmeleg ágyam védelmező ölén nézem,

hogy kutatja a napsugár függöny narancs rését.

Bekukucskál, nevet,

hozza az őszt, a telet, az életet,

s azon kapom magam,

mosolygok, nyújtózom,

mint aki hazatalált.

Kávém bársonyos illata,

fahéj nyugalmas zamata,

nem sok másnak,

de nekem a reggeli harmónia.

(Balogh Rita 2008)

Fotó: Horváth Orsolya