Borostyán fényével betoppant a május,

suttogva sétált az árnyas fák között,

ölelve óvta a hallgatag kerteket,

csillagok fényében gyönyörködött.

Érintése nyomán virágok ébredtek,

szellő borzolta a fák kócos üstökét,

felhők gömbölyödtek zafír ég peremén,

fűszeres levegőt suttogott a szél.

A mélykék égboltnak őrtüzei gyúltak,

s fölénk kuporodott a bársony éjszaka,

palástját terítve a mézillatú földre,

halkan zsolozsmázva ajándék álmokat.

Álmodott valóság, valóságos álom,

kinn s bennlét  alkotta szakadozott fátyol,

jelenben kibomló megértő pillanat.

ki jöhet közel, mert bizalmat érdemel, 

s ki marad távol, mert idegen marad.

( Balogh Rita 2016)

Fotó: Balogh Rita