Segíts Istenem

elviselni  a veszteséget ideát,

s neki is segíts újjászületni odaát!

Segíts az elmenőnek!

Segíts, hogy bírjuk, elbírjuk a terhet,

s rendelj végre boldogabb időket,

a leckék közt szüneteket,

mert fáj!

Hiába kiáltok elég volt, állj meg?!

Te nem figyelsz ?

Csak jönnek a megtanulandók,

 mennek a szeretett halandók,

s én úgy érzem, kiszakad belőlem valami,

tövestől a szívemből,

és csak gyűlnek a könnyek, felszínre törnek,

szétfolynak,

mint koponyában az elszökött vér.

És  csak ordítani tudom újra és újra, 

elég!

Kérlek, elég!

Ne figyelj kicsit Istenem,

ne rakj rám több terhet,

de ha mégis így rendelted,

legalább lélegezni engedj!

Csak egy pillanatra fordítsd el rólam a  szemed,

hogy megértsem,

elviseljem,

elfogadjam tervedet,

a számomra rendelt perceket,

hogy ne szidjalak, hanem szeresselek,

mert tudom, minden lázadásom ellenére,

Te tudod a jövőt,

minek kell következnie.

( Balogh Rita 2009)